Mióta megkaptam a diplomámat 5 évvel ezelőtt, most van először, hogy napok, hetek sőt hónapok telnek el úgy, hogy ne dolgozzak az egészségügyben. A szülés óta 7 hónap telt el, néha úgy érzem, egy végtelen hétvége részese vagyok. Miután bele kell gondolnom, hogy milyen napot is írunk, néha az első gondolatom az, de jó már péntek van, jön a hétvége. De hiszen mit számít, hogy hétköznap vagy hétvége van egy otthon lévő anyukának. Köztudott terhesekkel foglalkozó orvosok körében, hogy aki terhes lesz elveszíti agykapacitásának minimum 10%-át. Szülést követően a gyermekágyban ez 50% ra ugrik, mindez az egészségügyi dolgozók körében kétszeres szorzóval értendő, vagy egész egyszerűen meghülyülnek, ezt nem tudom pontosan. Valóban talán egyszer nálam is eljön, hogy azt sem fogom tudni milyen évet is írunk.

Annak idején a pszichiátrián ezért súlyos pontokat veszíthettek a betegek a beszámíthatóságukból. Mikor terhes lettem megfogadtam, hogy nem leszek ostoba kismama, aki fórumokról szerez információkat, hova tovább azokon kommenteket is ír. És lám egy sötét, vagy inkább szürkének mondott átlag hétköznapon ott találtam magam egy szoptatási tanácsadós oldalon és hüledezve olvastam a többi kétségbeesett kismama aggodalmait, kérdéseit. Szakmai ártalom, de kénytelen voltam néhányra válaszolni. Azon kaptam magam, hogy a téli álmot alvó orvos felébredt bennem és helyet követelt magának. Sosem értettem, hogy miért kezd el gyerek mellett az ember fotóstanfolyamot, spanyol nyelvkurzust, vagy blogot írni önmegvalósítás címszóval. Talán mindenkiben szunnyad egy tehetséges, vagy kevésbé tehetséges fotós, egy több nyelven beszélő anyuka, vagy egy trendi blogger.  És talán a szülést követő időszak valóban alkalmas a régóta halogatott vágyálmok beteljesülésére. Jelenleg a bennem lévő orvos téli álmát alussza, ugyanakkor sok kérdést tisztába szeretnék tenni, és mivel hirtelen időmilliomos lettem, így most utána tudok járni egy-két olyan kérdésnek, ami másoknak megválaszolatlan vagy csak érdekes. Szeretnék úgy információt közölni egészségügyi témákban, hogy az közérthető legyen, ugyanakkor hiteles. Talán a szabadidőmben a facebook lapozgatása, vagy a kislányom századik cuki fotójának cicomázása helyett, valami izgalmasabbal és hasznosabbal is elüthetem az időt. Kíváncsisággal tölt el kipróbálni ezt a fajta kommunikációt, mert talán mégis szunnyad az orvos mellett egy újságíró is bennem.