A Klinikán eltöltött évek alatt néhányszor találkoztam olyan betegekkel, akik ezt a kérdést nem is kérdésként, hanem tényként közöltét. Voltak olyanok is, akik csalódottan mondták, hogy egy ismerősük felvilágosította őket arról, hogy ez talán nem 100%-os biztonságot jelent. Vannak, akik örülnek, ha szülést követően ismét gyorsan teherbe esnek, másokat pedig lesújt a gondolat. Lássuk mi a helyzet ezzel a kérdéssel.
A prolactin- és oxytocin szint emelkedése és stabilizálódása alapvetően felelős a tejtermelés megindulásáért. Ezen hormonok szintjei hatással vannak a petefészek működésére, a peteérésre, ezáltal a menzesz létrejöttére. Ha a szoptatás természetét és a termékenységet szeretnénk vizsgálni képtelenség megkerülni Afrikát, a gyakran szoptató afrikai nőket, és a nagy népszaporulattal rendelkező, természethez közelebb álló népcsoportokat. Logikusnak tűnik, hogy az ember, aki az állatokhoz képest nehezebben szül, általában egyetlen utódot hoz világra, lehetőleg táplálja azt minél hosszabban anyatejjel és csak ezt követően essen ismét teherbe, mikor már a meglévő utód nagyobb eséllyel marad életben anyai gondoskodás nélkül is. Szemben például az egerekkel, akik már a szülést követően néhány órával ismét fogamzóképesek. Tehát a szoptatás mindenképpen kulcsszerepet játszik e gátlókörben.
Minél gyakoribb a szoptatás és minél tovább kizárólagos az anyatejes táplálás, annál magasabb szinten tarthatóak a szoptatásért felelős hormonok, így gátlódik a peteérés, nem jön létre menstruáció és a teherbeesés kockázata csökken. Ugyanakkor ebbe a csodálatos természet adta körbe nem szólt bele a tápszeres táplálás, a tejmennyiség csökkenése, az időhöz kötött etetés, a hozzátáplálás, az éjszakák átalvása, a spontán ovulációk és az egyéni hormonális eltérések sem. Mivel az egyéni különbségek olyan változatosak, így
nem lehet biztonsággal alapozni arra, hogy a kizárólagos anyatejes táplálás és a menzesz szünetelése elegendő legyen egy nem kívánt terhesség létrejöttének megakadályozásához.
Vegyük figyelembe, hogy a sokszor idézett afrikai nők naponta akár 20-30 alkalommal is felkínálják a szopás lehetőségét gyermeküknek, emlőjük naponta jóval több impulzusnak van kitéve, ezáltal hormonálisan egy magasabb szintet képesek fenntartani, mely gátolhatja az ovulációt és egyfajta természetes fogamzásgátlóként hathat a szoptatás időszaka alatt, ami akár évekig is fennmaradhat, még ha nem is kizárólagosan. Fél év elteltével a tejmennyiség természetes módon is csökkenő tendenciát mutat, a WHO ajánlása alapján minimum 6 hónapos korig javasolt a csecsemők kizárólagos anyatejes táplálása, a gyermekorvosok javaslata alapján a hozzátáplálás elkezdése ekkortól történhet, melytől a tejtermelés további csökkenése várható, így a szülést követő első menzesz jelentkezése ebben az időszakban a leggyakoribb. Ismert, hogy menzesz jelentkezése nélkül is lehet ovuláció egy ciklusban, valamint rendszeres ovuláció mellett is létezik, hogy valaki ne essen teherbe, így mindösszesen a menzesz szünetelésére és a szoptatás fenntartására hagyatkozva nem bízhatunk a fogamzásgátlásban.
Szoptatás alatt a kombinált fogamzásgátlók szedése nem javasolt, ugyanakkor léteznek olyan, csak progeszteron tartalmú készítmények, melyek a szoptatásra és a csecsemőre nincsenek káros hatással. Ezeket a fogamzásgátló tablettákat 6 hetes kortól érdemes elkezdeni egészen a szoptatás befejeztéig. A hosszútávú fogamzásgátlás egyik hatásos módja a spirál. Hormontartalmú és nem hormontartalmú spirál is felhelyezhető a szoptatás időszaka alatt, a szülést követő első menzeszt nem kell megvárni. Ha valaki hormonmentes és fájdalommentes fogamzásgátlót keres még mindig ott van az óvszer, valamint az együttlétek előtt alkalmazható krémek és tabletták, melyek hatásossága (Pearl-indexe) jócskán elmarad a korábban felsoroltakétól. Mivel a fogamzásgátlás szoptatás alatt is alkalmazható lehetőségeinek tárháza igen széles, azt gondolom nem érdemes kockáztatni és bízni a szoptatás fogamzásgátló hatásában bármennyire is kecsegtető a mai "bio" világban, amikor olyan sokan szeretik azt választani, ami természetesnek, adalékanyag- és orvosmentesnek tűnik. A tudatos családtervezés az én olvasatomban jelenleg előnyt élvez a természetes gyógymódokkal és praktikákkal szemben.
Annak idején a pszichiátrián ezért súlyos pontokat veszíthettek a betegek a beszámíthatóságukból. Mikor terhes lettem megfogadtam, hogy nem leszek ostoba kismama, aki fórumokról szerez információkat, hova tovább azokon kommenteket is ír. És lám egy sötét, vagy inkább szürkének mondott átlag hétköznapon ott találtam magam egy szoptatási tanácsadós oldalon és hüledezve olvastam a többi kétségbeesett kismama aggodalmait, kérdéseit. Szakmai ártalom, de kénytelen voltam néhányra válaszolni. Azon kaptam magam, hogy a téli álmot alvó orvos felébredt bennem és helyet követelt magának. Sosem értettem, hogy miért kezd el gyerek mellett az ember fotóstanfolyamot, spanyol nyelvkurzust, vagy blogot írni önmegvalósítás címszóval. Talán mindenkiben szunnyad egy tehetséges, vagy kevésbé tehetséges fotós, egy több nyelven beszélő anyuka, vagy egy trendi blogger. És talán a szülést követő időszak valóban alkalmas a régóta halogatott vágyálmok beteljesülésére. Jelenleg a bennem lévő orvos téli álmát alussza, ugyanakkor sok kérdést tisztába szeretnék tenni, és mivel hirtelen időmilliomos lettem, így most utána tudok járni egy-két olyan kérdésnek, ami másoknak megválaszolatlan vagy csak érdekes. Szeretnék úgy információt közölni egészségügyi témákban, hogy az közérthető legyen, ugyanakkor hiteles. Talán a szabadidőmben a facebook lapozgatása, vagy a kislányom századik cuki fotójának cicomázása helyett, valami izgalmasabbal és hasznosabbal is elüthetem az időt. Kíváncsisággal tölt el kipróbálni ezt a fajta kommunikációt, mert talán mégis szunnyad az orvos mellett egy újságíró is bennem.